Luther Márton életrajzi regénye

Luther - a regény

Luther - a regény

Debrecenbe kéne menni

2017. október 17. - szs.

lutherut.jpgBár a történet főhősének csak áttételes köze van a kálvinista Rómához, a regény születése mégis több módon kötődik Debrecenhez.

A regény ötlete eleve Debrecenben született meg: ez régi szerkesztő ismerősöm onnan írt rám Gmail Chat-en (ebből is látszik, hogy melyik generációhoz tartozunk…), hogy van egy ötlete, mi lenne, ha belevágnánk egy regénybe a reformáció évfordulójához időzítve? Némi vonakodás után belementem és még aznap esete összeraktuk a koncepciót, Luthert téve a középpontba, bár egy egész reformációs regénysorozat terve is ott lebegett a háttérben, Kálvinnal a második körben. (Mertünk nagyot álmodni és az időrendet tartani.)

A dolgok utána persze nem úgy alakultak, ahogy elgondoltuk és az eredeti (debreceni) kiadó vissza kellett, hogy lépjen a projekttől, majd képbe került a Harmat kiadó, ami ugyan nem debreceni, de a szerkesztő, aki átvette a regény gondozását az. Most vagy a debreceni kötődésű szerkesztők felülreprezentáltak a szakmában, vagy csak egy érdekes véletlen egybeesés…

A regény több fejezete is Debrecenben készült el. Feleségemmel, immár hagyományosnak is mondható módon, évente egy hetet töltünk ebben a városban egy konferencián, aminek a szemináriumait elszabotálva én inkább mindig félrevonulok és a nyugalmat és időt kihasználva írok. Ezekben a lopott órákban írtam meg az első kötet Braun-atyás fejezetét, ahol a fiatal Martin egy tudós asztaltársaság ifjú tagjaként egyrészt megkapja a később híressé vált nevének korai változatát (Eleutherios, ami azt jelenti, szabad ember – a vaskos szász Luder név nem méltó egy humanistához, egy tudósnak minimum latin, de a haladóbbaknak görög eredetű név dukál), illetve együtt élik meg az 1500-es év eljövetelét, rettegve készülve az utolsó ítéletre. Egy fiatal barátommal pont a konferencián beszélgettünk erről a témáról és a gondolatmenetét be is építettem a szövegbe.

 

– Az idők jeleit félre lehet érteni és úgy vélem, félre is értjük őket – folytatta Braun atya. – Isten sokszor nem az, akinek látszik. Azt tanítja, hogy amikor senki sem számít rá, akkor tér majd vissza.

– Mi most számítunk rá – jegyezte meg Crotus–Jäger testvér. Szája sarkában mosoly bujkált. – Jámbor lélekként ezért azt kell gondoljuk, hogy mivel számítunk rá, most biztos nem fog visszatérni. Tehát az Úr visszatérésére való számítás okozza azt, hogy nem számítunk rá, ezért visszatérhet akkor, amikor a jámbor lelkek várják.

– Látom a testvér valóban tanult logikát és dialektikát – jegyezte meg a ferences barát. Többen felnevettek.

 

Egy évre rá a Heidelbergi disputa fejezetét írtam, illetve az azt követő incidenst, ahol egy dominikánus szerzetes az ajtó előtt hallgatózva gyűjt terhelő információkat a bent vitára provokált Lutherről – ez utóbbi fejezet végül nem kerül be a második kötetbe. Ez volt az a hét is, amikor először találkoztam személyesen az akkori (ötletadó) szerkesztőmmel, akit már olyan bő tizenöt éve ismertem különféle internetes módokon, de találkozni még nem találkoztunk előtte.

Az utolsó Luther-regényes konferencián pedig egyrészt a kezdődő marketingkampányhoz írtam blogbejegyzéseket (ezt is :), mellette pedig a worms-i birodalmi gyűlés eseményei voltak éppen soron. Ez volt az a rész, amivel nagyon sokáig el voltam akadva. A kiadás körüli hercehurca, majd a tanév végi hajtás és a nyári meleg mind az ihlet ellen dolgozott, ez a rész pedig talán az egyik legdrámaibb, legfeszültebb jelenetsor és nem akartam úgy nekimenni a megírásának, hogy nem érzem magamban ezt a drámaiságot és feszültséget. (Hasonló rész a Cajetan előtti kihallgatás, amit szinte egy lendülettel, teljesen a szereplőkben élve írtam meg elég rövid idő alatt – az ihletett állapot fenntartásában sokat segített, hogy mindhárom gyermekem házon kívül tartózkodott egy hétig.) A konferencia második felében értem utol magam annyira, hogy elkezdett bennem dolgozni az a fajta írói állapot, amit vártam ehhez a részhez, jött az ajtók ötlete (mikor Luther előtt felbukkannak a régi, döntési helyzeteket jelképező ajtók – a Vártemplom ajtaját kivéve…) és sok apró ötlet, ami kellett ahhoz, hogy a történet élővé és drámaivá váljon.

A Luther regényhez tehát Debrecenbe (is) kellett menni. Ráadásul a Luther-utca sem volt messze a szállástól, így az utcasorozat első képét itt fényképeztem le.

A debreceni könyvbemutató:

debrecbemutat.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://martinluther.blog.hu/api/trackback/id/tr9213004826

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása