Luther Márton életrajzi regénye

Luther - a regény

Luther - a regény

A kilencvenöt tétel nem-kiszögezése

2017. október 30. - szs.

luther951.jpgAki minimálisan is ismeri Luthert, tudja róla, hogy egy templom ajtajára kiszögezte a tételeit és ezzel kirobbantotta a reformációt. A róla készült filmek kulcsjelenete ez a pillanat, számtalan festmény, rajz, internetes mém és miegymás ábrázolja, ha Luther szent lenne, talán a szög és a kalapács lenne az attribútuma. A tényt megerősíteni látszik a wittenbergi vártemplom „Tételajtaja” (Thesentür) is, amin dombornyomottan olvashatjuk a tételeket. (Az eredeti ajtó egy ostrom során a tűz martaléka lett). Mértékadó, régebbi történelmi munkák is tényként kezelik a kiszögellést. Olyannyira ténnyé vált a dolog, hogy a bizonyítási eljárások alapelvét kicsavarva nem az állítást kell bizonyítanunk (mi a bizonyíték arra, hogy megtörtént?), hanem a cáfolata mellett kell érveket gyűjtenünk (bizonyítsuk be, hogy nem történt meg!).

 

A tételek kiszögezésének kétséges voltával már a regény tervezésekor találkoztam (előtte éveken át magam is úgy tanítottam, hogy megtörtént a dolog), de akkor még úgy gondoltam, hogy egy ilyen, dramaturgiai szempontból kulcsfontosságú jelenetet nem szabad, nem lehet kihagyni egy Luther-regényből. A további anyaggyűjtés, a gyarapodó fejezetek és a szereplő bőrébe való belebújás igyekezete miatt azonban már a munka közepén világossá vált, hogy a regényben sem fogja Martin Luther kiszögezni a tételeit.

luther_wittenberg_1517.jpgAz első komoly ok erre az, hogy maga Luther sehol sem beszél arról, hogy kiszögezte volna a tételeket azon a bizonyos őszi napon - márpedig egy ilyen jelentős lépésről furcsa lenne, ha hallgatna, hiszen sok, ennél kevésbé fontos részletről bőségesen beszélt később. A kiszögezés első említése egy évvel a halála után bukkan fel barátja és reformátortársa, Melanchthon tollából. A gond csak az, hogy Melanchthon csak később érkezett meg Wittenbergbe, ezért csak másodlagos forrásai lehettek. Az is előfordulhat, hogy Karlstadt professzor korábban kiszögezett tételeivel keveredett össze Luther fellépése - ezek a ténylegesen kiszögezett tételek is legalább annyira radikálisak voltak, mint Lutheréi, de a kiszögezés ellenére is visszhangtalanok maradtak. Egy évvel később Augsburgban, majdnem a 95 tétel dátumozásának évfordulóján a város katedrálisának kapujára szögezték ki Luther segítői a doktor fellebbezését a pápához, miután Cajetan bíborossal nem sikerült megtalálni a közös hangot és titokban elmenekült a városból, hátrahagyva a bíborost és a kapun lógó iratot. Talán ez a két esemény adta az alapját a későbbi, ténnyé tett legendának.

 

A másik ok logikai: Luther egyházi feletteseinek terjesztette fel a tételeit egy kényes üggyel kapcsolatban és azokra lényegi választ várt tőlük. Meglehetősen nagy tiszteletlenség és a „szolgálati út” kikerülése, semmibe vétele lett volna, ha a tételeinek felterjesztésével egy időben kiszögezi őket. (Néhány tudós barátjának szándékozta elküldeni csupán, ezért is nyomatott ki belőle pár példányt.) Később, az események elszabadulásával már nem állt távol Luthertől az ilyesmi, a néphez való fordulás, a közvélemény használata nyomásgyakorlásra, vagy akár a goromba tiszteletlenség sem a magas hivatalt betöltő, de hivatalukra méltatlanra ítélt elöljárókkal szemben - de 1517 októberében még nem nem tartott itt a wittenbergi doktor. A kilencvenöt tétel demonstrációszerű kiszögezése tehát inkább a későbbi Luther alakjának anakronisztikus visszavetítése.

 

martin_luther_nailed_it_coffee_mug-rc70c90a6e3864bec9b0860d650db7394_x7jgr_8byvr_324.jpgA harmadik ok a reformátor személyiségéből fakad. 1517-ben, bár látta a problémákat, azokat hivatása, munkája keretein belül gondolta orvosolhatónak. A teológia professzoraként, rendi elöljáróként, templomi és rendházi prédikátorként számos „legális” eszköz állt a rendelkezésére, amikkel élt is: írásokban, igehirdetésekben, előadásokon, ha kellett, vikáriusi hatalmánál fogva dolgozott. Depresszióra hajlamos személyiségként sem kereste azt, hogy ország-világ elé kiállva, nemes és nemtelen támadások célpontjává válhasson. A kilencvenöt tétel korábban soha nem látott gyorsaságú elterjedése és az általuk kavart vihar megdöbbentette és megrémisztette, sokáig csak futott az események után, míg meg nem tanulta, hogyan, milyen eszközökkel vegye át a kezdeményezést. 1517 előtt sem számított konfliktuskerülő, meghunyászkodó embernek, amit akár a kolostoron vagy az ágostonos rendben belüli tevékenységével, akár Bölcs Frigyes választófejedelemmel szemben is megmutatott, de nem is kereste magának a bajt. A harcos, harapós, ha kell, végletekig goromba, erőteljes küldetéstudattal rendelkező Luther az 1517-et követő eseményekben formálódott csak ki: bár, mint azt a regényből is láthatjuk, már a tételek elküldésének pillanatában is ott lapult benne mindaz, ami ehhez a formálódáshoz kellett.

A képek forrása:

fivesolasguy.files.wordpress.com/2007/10/luther95.jpg

thetudorials.files.wordpress.com/2015/10/luther_wittenberg_1517.jpg

rlv.zcache.com/martin_luther_nailed_it_coffee_mug-rc70c90a6e3864bec9b0860d650db7394_x7jgr_8byvr_324.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://martinluther.blog.hu/api/trackback/id/tr5513117728

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása