Mikor elkezdtem a regényírás miatt célzottan kutatni Luther után, a jubileumi Playmobil-figura volt az egyik első emlékezetes találat, ami szembe jött velem a neten. Nem annyira a művészi vagy tudományos értékei miatt, hanem mert eszembe juttatta azt a számtalan gyerekkori csatát, amit az ilyen Playmobil-klón Schenk katonákkal vívtunk unokatestvéri szinten, illetve egy jó barátomat, akivel sajnos túl későn ismerkedtem meg ahhoz, hogy a csatamezőn is összemérjük a gyűjteményünket. De ha már így alakult, rögtön meg is ígértem neki, hogy amint látok némi bevételt ebből a Luther-regényesdiből, egyik első dolgom lesz megajándékozni őt egy Luther-playmobillal a gyűjteményébe.

 Magával a figurával élőben is találkoztam a wittenbergi Vártemplom melletti bodega kirakatában, de a majdnem húsz eurónyi ára miatt még el sem gondolkoztam a megvételén - sváb faluban élek, csak ragad rám valami. :) Később a neten több helyen is felbukkant a Playmobil-Luther: egy kedves volt évfolyamtársam 500 napos túrára indította (500 nap Lutherrel), a Luther megmondja Facebook-oldalon is megjelent. Az ötlethez, hogy magam alakítsak át egy Playmobil figurát Lutherré az adta az utolsó lökést, hogy egy kampányszerű gyerekszobai rendrakás során egy régebbi rétegből előkerült a baseball-játékos verzió, amit gyorsan einstandoltam is (azóta se hiányzott senkinek).

Fontosnak tartom megjegyezni, hogy egy Schenk-figurával soha nem tennék ilyet! 

 Szerintem sok regényíró egyetért azzal, hogy egy regény nem csak akkor íródik, amikor konkrétan a szöveget gépre vagy papírra visszük, hanem sok más alkalommal is: anyaggyűjtés közben, buszon utazva, térképeket-alakokat rajzolgatva, beszélgetve, álmatanul forgolódva. A figura átalakítása sem öncélú játék csupán, hanem az írási folyamat része - legalábbis így indokoltam meg magamnak. Schenkes múltam mellé makettezéssel is próbálkoztam régebben, ez is közrejátszhatott.

Térjünk rá a lényegre - a Playmobil-figurákra és az eredeti modellre, illetve arra, hogy a házibarkácsból adódó szükségszerűség mellett miért lesz másmilyen az én Playmobil-Lutherem, mint a hivatalos.

A Playmobil verziónak nagy, dús, lobonc haja van. Luthernek talán akkor volt ilyen jellegű hajviselete, amikor álnéven, Jörg lovagként élt Wartburg várában, de akkor szakálla is volt és nem doktori ruhát viselt hozzá. Hogy ez a haj honnan jött, azt nem tudom, de engem sokkal inkább emlékeztet ebben a formában Spalatinra, Luther jó barátjára és a fejedelem titkárára, akinek viszont ilyen haja volt, ha kicsit vörösebb, világosabb is. Luther hajszínét nehéz eldönteni, többféle árnyalatot mutatnak a róla készült korabeli képek.

Mindent egybevetve, a kiinduló baseball-játékos eredeti haja sokkal közelebbinek tűnik doktor Lutheréhez, mint a Playmobil-változaté, de azért egymás mellé tettem a kettőt, hogy biztos lehessek benne. Színe, hossza egész jól megfelel a múzeumi belépőre nyomtatott portrénak. Mosolygós Luther képet még nem nagyon láttam, de ez korabeli sajátosság, ahogy a figurák mosolya is - egyelőre azt nem tervezem átalakítani.

A másik különbség övön alul lesz. A Playmobil-figura a szoknyás figurák alját adta Luthernek, talán a professzori, egész testet beburkoló köpenyt, talán a szerzetesi csuhát jelezve vele. (Ez utóbbival a figura haja főleg nincs összhangban). Elgondolkodtam rajta, hogy valahol van egy hercegnő figura is a játéktartó bugyraiban, amit a baseball-játékossal összekombinálva és lefestve ugyanezt az eredményt kapnánk, de végül maradtam a nadrágos változatnál. A lényeg úgyis a köpeny és a doktori sapka, meg a fekete alapszín. Luthert 1518 októberében Staupitz atya felmentette a szerzetesi fogadalma alól (az érintett akarata és tiltakozása ellenére), és bár a házasságáig önkéntesen szerzetesi módra élt, mégis úgy érzem, hogy a nadrágos változat jobban kiemeli a protestáns jellegét az alaknak. (A református lelkészi ruha, ami régebbi egyetemi öltözetet őriz, szintén bő palástból és hozzá nadrágból áll - jó, itt van egy kis bakugrás szerzetesi-lutheránus-református vonalon, de az eredeti figura is sokkal inkább emlékeztet egy magyar református lelkészre, mint egy evangélikusra - ahogy erre ez a kép is rámutat az 500 nap Lutherrel blogról - a virágos kép is innen származik.) 

Ez hát a kiindulópont. Igazából nem is olyan sok munka: a baseballsapkát el kell távolítani, egy köpenyt és egy doktori sapkát kreálni (a doktori sapkát doktori sapkára tervezem, mert a Playmobil figuráé inkább egy bohém festőművész sapkája), majd mindent szép feketére festeni. Hogy a baseballütő marad-e, azt még nem tudom. Lehet, hogy van olyan kifejező, mint a kalapács, és legalább annyira történelmietlen...

(Az átalakításról külön bejegyzést írok majd.)